Általában 200 és 230 C körüli hőmérsékleti érték körül kerülnek be a babszemek a dobba. Aztán a hőmérséklet leesik 100-150C ra, majd fokozatosan emelkedik. A pörkölési folyamat első 8-10 percében, a kávébabok színe zöldről sárgás-barnára változik. Ezt nevezik szárító folyamatnak, amikor is a kávészemekben lévő víztartalom elpárolog. A nedvesség nagy része viszont nem fog tudni elillanni a babból, mivel nagyon erős a sejtstruktúrája. Ez túlnyomást idéz elő a kávébabban, s 8-10 perc elteltével a nyomás olyan nagy lesz, hogy szétrepeszti a szemeket. Ezt a folyamatot egy erőteljes pukkanás kíséri, olyan, mint a petárda hangja. Ezt nevezik az „1. Roppanásnak” („1. Crack”). A babszemek ekkor kezdenek el barnulni, s meglehetősen megnőnek. A babban lévő cukortartalom elkezd megpirulni, s a végbemenő számos kémiai reakció hatására (pl.Maillard-reakció), néhány száz új összetevő lép fel, ami hozzásegíti a kávé karakterisztikus édes aromájának kialakulását.
Ha megállunk a pörköléssel az „1. Crack” fokozatánál, akkor a kávénak füves, éretlenül savas aromája lesz. Vagyis a kávé még néhány percig pörkölésre szorul. Ekkor a babszemekben szén-dioxid keletkezik, s ha elég sokáig pörköljük a kávét, a babszemek másodszorra is szétroppannak. Ezt hívják a 2. Roppanásnak, „2. Crack”-nek, amikor a felgyülemlett gázok túlnyomást eredményeznek a babszemekben. Általában a „2. Crack”-ig szükséges a pörkölést végezni a kávékészítéshez. A világosabban pörkölt kávét általában valahol az 1. és a 2. Crack között pörkölik meg, amit a filter kávégépekhez és a filter kávé készítőkhöz, vagy ahhoz hasonló gépekhez használnak. Ez azért van, hiszen a különböző kivonatolási eljárások más karaktert adnak a kávénak, s a pörkölési fokozat beállításával a kívánt egyensúlyt be lehet állítani az ízekben.
